Szóval lerúgták. A támaszkodólábat erőből, telibe, nem lehet szavakkal leírni. A pálya és a környéke végigborzongott, akkora csattanást lehetett hallani. Sokan fel sem fogták az esetet, hihetetlennek tűnt, hogy a lábszárat így meg lehet rúgni. Megtörtént. Pipót 20perc után a kórházba szállították. Ő a 20 perc alatt egy rossz szót nem szólt. Egyszer sem ordított. Nem panaszkodott, és nem is kesergett. A játékosok körbeállták, mindenki próbált volna segíteni, dehát nem lehetett. 20 percig ott feküdt a gyepen, és várta a mentőautót. Úgy látszott, mintha Pipónak nem lenne semmi baja.(persze nem azért, mert nem lehettet látni a lábát, hanem mert nem vágott pofákat, nem hisztizett, stb.)Legalábbis nem mutatta ki. Azt csak ő tudhatja, hogy akkor mi játszódott le benne. De valószínűleg akkor még ő maga sem fogta fel az esetet. A mentőautóból nem tudni, hogy lehetett- e hallani, de a közönség vastapssal búcsúztatta Mikit.A mentők elvitték az egerszegi kórházba. A diagnózis: kettős szárkapocscsonttörés. Nagyon durván hangzik. Mert az is: nem kevés játékosnak törte ketté ilyen sérülés a karrierjét. Pipó még 20 éves sincs. Az egyik legjobb játékosunk, nagyon sokat fejlődött az évek során. Senki sem mer fogadkozásokba bocsátkozni, de a legoptimistábbak is minimum egy éves kihagyással számolnak.

De térjünk vissza a sérüléshez. A szenitvániak nekiugrottak a bírónak, hogy hogyan mer egy ilyen "semmiséget" lefújni, sőt kiállítani játékosukat. Pipó ekkor mozdulatlanul feküdt a földön. Ez a szentivániakat nem érdekelte. Ők nem futballisták. hanem mészárosok.A szentivániak most sem bánják. Semmit. Nem az a baj, hogy olyan tehetségtelenek, hogy nem talállják el a labdát (pedig sajnos így van ez a megyei 2.osztály 2. helyezettjénél), hanem a mentalitásukkal van a gond. Ha valaki a fölös' energiáját úgy tudja csak levezetni, hogy az ellenfelet szétrúgja, nos, az váltson sportágat. A foci a fair play- ről szól, mindenekelőtt. Ha a világbajnoki döntő van, akkor sem akarhat senki sem a másiknak sérülést. A szentivániak akartak. Ők megcsinálták. A világ legundorítóbb dolga. Kettétörték egy reménység karrierjét. És erről nem csak a szabálytalankodó "játékos" tehet. Az edző, a CS.K., az elnök, a vezetők, és csapattársak feladata az, hogy a szabályos játékra, a szeretetre tanítsák játékosukat, játékostársukat. A szenitvániak ezt nem tették meg. Nem is fogják. Ők ilyenek. Sajnos, ilyenek. Senkinek sincs lelkiismeretfurdalása az események miatt. Undorító. Undorító és mégegyszer undorító. Mert ez a Zalaszentiván. Edzőstül, játékostul, mindenestül. Nem csak szakmai képzettségben, hanem emberileg is nullák.

Neked pedig, Pipó, ha majd egyszer meg tudod nézni interneten, hogy mi mit érzünk, akkor üzenjük neked: Hatalmas sportember vagy. Ez látszik. Mindig is tudtuk, de most mutattad meg a kételkedőknek is , hogy ez így van. Mert nem hisszük, hogy nem fájt. Te ordíthattál volna. Nem tetted. Sajnáltathattad volna magadat. Nem tetted.Panaszkodhattál volna. Nem tetted. Pipó, nagyszerű sportember vagy. Szüksége van rád a magyar focinak. Szüksége van rád Zalaszentgrótnak. És elsősorban szükségünk van nekünk rád. Kellesz a csapatnak, pótolhatatlan vagy. Mind emberileg, mind tudásban. Gyógyulj meg minél hamarabb, és sohase veszítsd el a reményt. Veled vagyunk mindig gondolatban. Ha nehezen viseled a felépülés viszontagságait, gondolj ránk. Mi melletted leszünk, küzdj értünk is! Mert te velünk   sokat fogsz még ünnepelni, játékosként, Zalaszentgróti játékosként.