Tovább tart a csapat szédületes idegenbeli győzelmi sorozata: immáron negyedszer sikerült győzni idegenben-négy mérkőzésből. Ez a legjobb statisztikai adat a bajnokságban, viszont a hazai győzelem továbbra is várat magára. Hétvégén ez a rossz sorozat is megszakadhat, hiszen október első fordulójában a Lenti csapata látogat Szentgrótra, akik ellen csak a győzelem az elfogadható.

A Tungsram elleni meccsről: egyik csapat sem esett neki a másiknak, ezért a csapatok igazán nagy helyzetekig nem jutottak. Tóth Dani többször is ügyesen cselezett az ellenfél kapujától 20-25méterre, és lövésekkel is sikerült befejezni az akciót. 2-szer is nagy lehetősége volt- amit magának teremtett meg- ám gól nem született ezekből. A gólcsend a félidő közepén tört meg, amikor Szekeres László parádés kiugratásánál Kelemen László megelőzte a hazai kapust, és higgadtan "bevezette" a kapuba a labdát. Ezután a Tungsramnak volt több lehetősége, a legnagyobb helyzet egy távoli lövés után adódott: a kellemetlen labdát Kokó csak kiütni tudta, pont a hazai támadó elé, aki azonban képtelen volt a kapuba juttatni a labdát, mert a már fekvő kapusunk odaért a gurításra. Hihetetlen védés volt! A második félidő legnagyobb lehetőségei is a hazaiak előtt adódtak. Kovács Gábor azonban ezúttal is hatalmas vetődéseket mutatott be, és megőrizte kapuját a góltól. A labdabirtoklás tekintetében nem mutatkozott különbség a két csapat között, viszont a vezetés után egyértelműen visszaállt a csapatunk, ami érthető volt. Kontrákkal operáltunk, a második félidő második felében több ígéretes ellentámadást sem sikerült góllal befejezni, holott az esély meg volt rá.

A játék összképek alapján talán a döntetlen igazságosabbnak tűnt volna, ám azt hiszem, a győzelmet sohasem kell megmagyarázni. A csapat továbbra is jó úton halad, azon az úton, amit Kocsis Norbert még márciusban elkezdett építeni. Sokan kételkedtek benne, hogy sikerül a tavalyi katasztrófális szezon után egy ütőképes csapatot összehozni, ám azt hiszem a kétkedőket is sikerült meggyőzni. Bár a neheze még hátravan, hiszen pokolian nehéz az ősz második fele, az eddig megszerzett 15 pont már több, mint amennyit tavaly ősszel szerzett a csapat.

A felnőtt jó úton halad, az ifinél azonban nagyon nagy gondok vannak. A Tungsram elleni 4-2-es vereség, és a mtuatott játék alapján kijelenthető, a csapat idén biztosan nem lesz ott a bajnoki címrét folyó küzdelemben, sőt, a dobogó megszerzése is óriási bravúr lenne. Lehetne elemezni, hogy a csapatból sokan felkerültek a felnőttbe, és hogy a csapat átlagéletkora 17(!) év alatt van, ám azt hiszem a hibát csakis magunkban kell keresnünk. A heti 1-2 edzés édeskevés ilyen szinten is, a tanulás mellett mindenkinek időt kellene arra szakítania, hogy legalább az erőnléti edzéseken résztvegyen- ugyanis az erőnléttel van a legnagyob probléma. A Tungi elleni meccsen megmutatkozott a csapat minden gyengepontja: a védelem elképesztően lassú, nem tudja egyik védőnk sem felvenni a versenyt egy viszonylag gyors csatárral szemben, ez pedig ismerve a Lenti és a Tormafölde villámléptű támadóit nem jó jel. Nem az első meccs, hogy a csapat azért kap gólokat, mert a védők egyszerűen képtelenek felvenni a versenyt még rövid távon sem az ellenfél csatáraival. A másik nagy probléma a középpályán lévő "lyuk". Nincs a csapatnak szervező középpályása. Ifiszinten rendkívül fontos lenne, hogy egy rutinos, idősebb játékos összefogja a csapatot, igazi vezéregyénisége legyen a gárdának. Nos, nálunk ilyen játékos nincs, és ez igencsak meglátszik a meccseken. Tamás Gyula igazi posztja jobboldali középpályás, Kovács Dávid erőssége a gólérzékenysége, tehát ő csatár. Tihanyi Tamás szintén szélső, a baloldalon van az igazi posztja. Sajnos egyikünk sem tudja megoldani a középső középpálya feladatait, és amíg nem kapjuk vissza a felnőtt csapatból Balogh Tamást vagy Fodor Attilát ,addig a nagyobb csapatok ellen esélytelenek vagyunk. És egy újabb probléma: a csatárok egy "erősebb" csapat ellen már "gólimpotensek". Ha egy keményebb, képzettebb, gyorsabb védelemmel kerülünk szembe, akkor vagy a középpályások szereznek gólt, vagy pontrúgásból valaki, vagy egy lepattanóból eredményes valamelyik csatárunk- ez pedig édeskevés.  Vörös Ferenc és Nagy Krisztián hiába ontja a gólokat, és játszik jól a megye leggyengébb csapatai ellenm sajnos az előrébb lévő csapatok ellen harmatgyengén játszanak. Érdekes lenne azonban, ha végre a csapat az igazi felállásában tudna játszani, és nem kellene 3-4 embernek is egy szokatlan poszton játszania. Talán ha a felnőtt csapat kiegyenesedik, és Salamon Márton valamint az eltiltotak visszatérnek, akkor Balogh Tamást visszakapnánk- óriási erősítés lenne. Az ifi gondjait véleményem szerint 3 dolgo tudná megoldani: egy szervező középpályás a felnőtt csapatból, több edzés(főleg erőnléti) és nagyobb odafigyelés meccsen. A Tungsram elleni meccsen az volt igazán a fájó, hogy az akarással nem igazán lehetett gond, hiszen mindenki próbálta a lehető legtöbbet kihozni magából, ami sajnos egy kétgólos vereségre volt elegendő. Ahhoz, hogy az ificsapat "nevéhez" méltóan szerepeljen, forradalmi változások szükségesek, persze csak a lehetőségek korlátain belül.

Megyei elsőosztály, 7. forduló:

Tungsram- Zalaszentgrót 0-1

Gólszerző: Kelemen

Összeállítás: Kovács G.- Kelemen, Balogh Á., Lukács, Balogh Z.- Szekeres, Szabó Gy., Vasas,Nyári- Kovács D., Tóth D.

Cserék: Szekeres helyett Kocsis S.

           Tóth D. helyett Fodor

Megyei elsőosztály, ifi bajnokság, 7. forduló:

Tungsram- Zalaszentgrót 4-2(4-1)

Gólszerzők: Nagy K., Vörös

Összeállítás: Pál- Takács, Varga R., Husz, Sági- Tamás Gy., Kovács D., Tihanyi, Pálya- Vörös, Nagy K.

A serdülő csapat egy meglehetősen komolytalan meccsen 15-0-ra verte meg a Pacsa II-t. Szakmailag sok mindent nem lehet elmondani a meccsről, viszont mindenképpen önbizalomnövelő győzelem volt a Zalalövő és a Teskánd ellen elszenvedett vereségek után.