A Tungsram elleni meccs után a Lenti következett, méghozzá hazai pályán. Bár a vendégek szereztek vezetést, a második félidőre egy teljesen más mentalitású Szentgrótot láthatott a publikum. Sikerült megfordítani a meccset, egy igazán közönségszórakoztató második félidőt produkálva.

Zalaszentgrót- Lenti TE 3-1

Gólszerzők: Nyári, Balogh Z., Vasas

És ez volt az utolsó győzelmünk, legalábbis ami az ezt követő 5 fordulót illeti. Ugyanis október 7-e óta képtelenek vagyunk nyerni, noha több meccsen is nagy sanszunk volt erre. Zalalövőn egy meglehetősen kínos vereséget szenvedtünk, hiszen a Lövő idén jóval gyengébb mint tavaly, és az egy pont minimális elvárás lett volna. 1-0-ra vezettünk is, majd tizenegyest hibázott a csapat. Ezután 1-1 lett, és tizenegyesből megfordították a meccset a hazaiak. 

Zalalövő- Zalaszentgrót 3-1

Gólszerző: Lukács

A rossz széria Letenyén folytatódott, ahol szintén 3-1-re kapott  ki csapatunk, óriási védelmi hibák miatt.

Letenye- Zalaszentgrót 3-1

Gólszerző:

Két idegenbeli meccs után meg volt a lehetőség a javításra, hiszen október 23-án a ZVFC a Tormaföldét látta vendégül. Bár rossz formában volt a csapat, a Tormafölde a megyei első osztály gyengébbik feléhez tartozik, ezért itt is a győzelem volt az elvárás. Végül a 3 lőtt gól sem volt elég a 3 pont megszerzéséhez, egy döntetlennel kellett beérnie a csapatnak.

Zalaszentgrót- Tormafölde 3-3

Gólszerzők: Balogh Z., Szabó Gy., Láncz

Galambokon tavaly is kikaptunk, és az előjelek idén sem voltak túl bíztatóak. Mondhatni papírforma eredmény született, sajnos ismét vereség.

Galambok- Zalaszentgrót 2-0

És eljött november első fordulója, a volt nb1-es játékosokkal rendelkező Semjénháza látogatott városunkba. A mérkőzést jól kezdte csapatunk. Néhány helyzetet sikerült kialakítani, ám ahogy ez lenni szokott, a gólt nem mi lőttük... Egy hatalmas védelmi hibát használt ki a Semjénháza, és megszerezte a vezetést. Ez a gól megfogta a csapatot, nemtudtunk váltani, a Semjénháza kezdte átvenni a játék irányítását. A 2. gól is egy óriási védelmi kihagyás után született, és ezzel elúszni látszott a hajó...Mint utóbb tudjuk, ez a gól pecsételte meg végképp a sorsunkat. A második félidőben egyértelműen jobban játszottunk ellenfelünknél, ám ziccerig mindössze 3 szor jutottunk el, kisebb helyzetecskéink pedig alig voltak. A vendégcsapat egyértelműen kontrajátékra rendezkedett be, és egy ilyen kontrából meg is szerezték a 3. gólt. Csupán az eredmény kozmetikázására volt elegendő Tóth Dani utolsó percben szerzett gólja. Újabb vereségbe szaladt bele a ZVFC.

Bár egy ilyen rossz sorozat után nehéz bármi jót is írni és mondani, azt azért szögezzük le, hogy a Zalaszentgrót az első 8 fordulóban bőven erőn felül teljesített, kissé irreálisnak is tűnt a tabellán elfoglalt dobogós hely. Nos, a tabella már messze került, de úgy gondolom, így sem kell szégyenkeznie egyik hazai szurkolónak és játékosnak sem. Csupán egy összehasonlítás: már most, 2 fordulóval az őszi szezon vége előtt több pontot gyűjtött a csapat, mint az előző évben ősszel. A célkitűzés idén is a biztos bennmaradás volt, amit azt hiszem sikerült már most túlszárnyalni. Mindenki tudta, hogy a csoda nem tarthat örökké, nem tudunk ősszel odaérni a dobogó valamelyik fokára. Ettől függetlenül az első 8ban végzés is már egy nagy telejsítmény lenne, és ahogyan azt év elején is vártam, mindez távolról sem lehetetlen. Az utolsó 2 meccs könnyebbnek tűnik, mint az elmúlt 3 meccs, hiszen sem a Pacsa, sem a Napred nem verhetetlen.  Ha a két meccs közül csak az egyiken sikerülne megszerezni a három pontot, akkor azt hiszem a jelenleg irossz forma ellenére is kijelenthetjük, nagyszerű őszt tudhat maga mögött a zalaszentgróti csapat!

Az ificsapatról jobb lenne ,ha nem írnék semmit, mert nem akarok megbántani senkit. A tabellára jó ideje rá sem merek nézni, mert egyszerűen irreális a helyezésünk. A Lenti ellen mindenki úgy készült, hogy ez az utolsó esély arra, hogy csökkentsük a hátrányt a listavezetővel szemben. Erre minden esélyünk meg is volt. Az első félidőben gyakorlatilag lefociztuk az ellenfelet, szinte a felezővonalat se lépte át a vendés együttes. Mindeközben mi rúgtunk 1 gólt, és kihagytunk két kihagyhatatlan ziccert is. A második félidőben is sokáig úgy tűnt, ez az 1-0 elég lehet a meccs végére is. Nem sikerült azonban kibekkelnünk a hátrallévő időt. A vége 3-1-es vereség lett. A meccsen a hozzállásra, az iramra, az akarásra nem lehetett panasz, hiszen minden játékosunk a meccs rangjához méltóan játszott. A második félidőre azonban elfáradt a csapat, a hiányos alapozás ezen a meccs ütközött ki igazán. Bár a meccse abszolút 3 esélyes volt, 2 nagy védelmi hibát nem tud átvészelni a csapat egy ilyen fontos meccsen. A Lenti elleni meccs után a csapat kissé hitehagyottá vált, mindenki elvesztette a hitét a sikerben. Mivel a célunk az 1.-2. hely megszerzése volt, mi magunk is kiábrándultunk a játékból egy kis időre. Zalalövőn ez maximálisan megmutatkozott, simán, 3-0-ra kaptunk ki a nem túl jó erőkből álló hazai csapat ellen. Ekkor a csapatot már Erdősi Szabolcs irányította, aki 6 hétig (volt) a csapat edzője. Az ő irányítása alatt a gárda 5 meccséből 3-at megnyert, kettőt elveszített. Nem volt más választás, muszály volt valakit kinevezni az ifi élére, mert Kocsis Norbert nem tudott már a felnőtt meccs miatt az ifimeccs 2. félidejére is a padon maradni.  Már azt gondolta mindenki, hogy sikerült kilábalni a hullámvölgyből, amikor jött a Galambok elleni 1-3. Azzt hiszem, az ifi történetének legcsúfosabb veresége volt az a zakó. A Tormafölde elleni hazai, bravúros 5-0 után senki nem gondotla volna, hogy a megy egyik leggyengébb csapatótl ilyen simán kapunk ki. Persze ennek is meg van a maga oka; sportszerúbben kellene készülni a meccsekre, és ha komolyabb céljaink vannak, akkor azér bizony meg is kell dolgozni. A vereség egyetélen pozitívuma az, hogy a csapat észbe kapott, és az azutáni héten rendesen dolgozott mindneki az edzéseken. Meg is lett az eredménye, mert egy nyögvenyelős első félidő után végül nagyon simán, 6-1-re nyert a csapat a Semjénháza ellen. A hátralévő 2 forduló azonban cseppet sem ígérkezik könnyűnek: megyünk Pacsára, és az utolsó őszi fordulóban jön hozzánk a Tótszentmárton csapata. Azt hiszem, a Galambok elleni szégyent csak úgy lehetne kijavítani, ha ezt a két meccset megnyernénk.  Mondanom sem kell, milyen nehéz dolgunk lesz: a Pacsának jelenleg ugyanannyi pontja van mint nekünk, a Napred pedig a tabella 2. helyén áll. Ott, ahol magunkat is szeretnénk majd látni év végén...

Úgy gondolom, Erdősi Szabolcs jó választás volt az edzői posztra. Hihetetlen iramú edzéseket vezényelt, és már össze is szokott a csapattal, azonban  nvember 2. hetében vissza kell mennie Ausztriába, munkahelyi teendői miatt. Ezúton is szeretnénk megköszönni az ő munkáját! Az ősz maradék 2 meccsére ismét a régi, nem túl jó megoldás marad: Kocsis Norbert az első félidőben még a mi kispadunkon ül, a másodiklban azonban szakember nélkül marad a csapat. Ez sajnos elkerülhetetlen, mivel nincs olyan edző, akit erre a 2 meccsre ki lehetne nevezni(és legalább annyira értelmetlen lenne, mint ez a megoldás). Azt hiszem nemkell külön ecsetelnem, hogy ez a megoldás miért nem a legjobb: bár az edzéseket le tudja vezényelni az ifinek is Kocsis Norbert, és a meccs előtt is el tudja mondnai a taktikát felkészítve a csapatot a meccsre, de a 2. félidőben edző nélkül játszani hihetetlenül nehéz feladat. Ezt sem kell elemeznem, hogy miért...Az utolsó 2 meccsen  a "régi" edzőnkkel, "Mesterünkkel" kell begyűjteni a 6 pontot, még úgyis, hogy a 180 percből 90en nem ő fog a kispadon ülni. Nagyon fontos lenne az utolsó két meccset megnyerni, és azt hiszem, egyik sem lehetetlen feladat. Az edzőkérdés őszre tehát biztosan megoldódik, és azért valami előnye is van annak, hogy "visszakapjuk" mesterünket: a csapat játékosaiból ő faragott futballistát, az ő keze alatt fejlődtünk az évek során. Nem csak sportszakmai, de "érzelmi" szálak is fűzik a játékosokat "Jubihoz", így azt hiszem, nem lesz nehéz feltüzelni a csapatot az utolsó  meccsekre.