Szakmai és érzelmi elemzése a Zalaszentgróti VFC.- nél eltöltött edzői munkásságomról.

Szakmai elemzés:

A felkérésem a megyei II. O. megnyerésére történt 2005. nyarán, azután hogy a csapat nem tudta teljesíteni a feljutást a magasabb osztályba a korábbi bajnokságban. Egy átalakult keretet vettem át, amely nem volt a bajnokság legerősebb állománya. Sikerült a bajnokságot megnyernünk melyben nagyon sok szerepe volt a vezetésnek, s a játékosoknak egyaránt. Mindenki belátta, hogy munka, edzés nélkül nem érhetjük el a kívánt célt. Akkori csapatom azért nyerte meg a bajnokságot, mert bennük volt az osztályban szokatlan legtöbb edzésmunka. Nagyon szép siker volt, ekkor úgy látszott minden sínen van. Sajnos a csapat meggyengült a nyáron a több távozó, és sérülés miatt. Az igazolások sem sikerültek a magasabb osztály kritériumainak megfelelően.

2006-2007 megyei I.o. ősz: 

A csapat több minden miatt sem volt sikeres. Az új keret nem végzett olyan létszámban edzéseket mint az alacsonyabb osztályban. Ennek különböző okai voltak. Játékosainkról a „puding” próbáján kiderült, hogy többen nem ütik meg a magasabb osztályú képességbeli követelményeket, s ha ezen tényező még alul edzetségi állapottal párosul akkor jól láthatóvá vált, hogy a télen újból kell pozícionálni lehetőségeinket, terveinket, hosszabb távú koncepciónkat. A vezetés sok követ megmozgatott az előrelépés szempontjából, tudtunk igazolni, de létszám lemorzsolódás is történt. Valamint nagyfokú edzéslátogatási hiány keletkezett a csapatunknál, melynek problémái elég széles skálájúak voltak (tanulás, munka, stb.) Az átigazolási időszak lejártával láttam a problémáinkat, s új tervet kellett kidolgoznom a csapat felkészítésével és versenyeztetésével kapcsolatban, melyről a vezetést tájékozattam. Felajánlottam távozásomat abban az esetben, ha nem tudják elképzeléseimet támogatni, vagy esetlegesen nem értenek velem egyet. Az alapgondolatom a következő volt. Fel kell hozni az ifjúsági csapatból több játékost, hogy megfelelő létszámban tudjak edzéseket tartani, valamint a felkészülésünkhöz szükséges edző mérkőzéseken egyáltalán ki tudjunk állni. Megpróbáltam a fiatalokat felzárkóztatni a felnőtt szintre, hiszen látható, hogy milyen nagy különbség van az utánpótlás bajnokság és a felnőtt éles mérkőzések követelményei között. A gondolatom két szálon futott. Hosszabb távon elősegíthetem a város labdarúgásában, hogy ne kelljen kemény anyagi áldozatokat hozni a vezetésnek a csapat építésére, inkább építsük fel fiataljainkat. Olyanokat akikben bízni lehet, akikre számítani lehet, s bennük magasabb hőfokon ég a városuk csapatának szeretete. Rövidtávon pedig bíztam abban, hogy akik folyamatosan edzésre járnak, törvényszerűen jobb fizikai állapotba kerülnek, nem beszélve annak taktikai felkészültségét tekintve. A csapat fizikai felkészítését úgy terveztem, hogy a harmadik bajnoki mérkőzésre lesz toppon, nem beszélve a taktikai stabilitásáról. Változtatni kellett a téli felkészítés során ezen stratégián is, hiszen a végcél a tavaszi bajnokság közepén és végén fog eldőlni. A Tormafölde elleni mérkőzés 65’ perce teljesen meggyőzött arról, hogy a terv bevált csak a munkámat nem folytathatom a következő 25’ miatt. Ezen időpontra a csapat bebizonyította, hogy fizikai képességei a legjobbak között van az osztályban és taktikailag is képes magas színtű játékra. Olyan munkát tettek le az asztalra, amely hosszabb távon megoldás alapját jelentette volna egy jobb szereplésre. Elértük azon célt, hogy igenis lehet kompenzálni a magasabb tudás szint hiányát, gondolok itt a játékosok képzettségére. Ha a csapat játékosainak múltbeli pályafutására gondolunk, akkor igazolható a gondolatmenetem.

Miben hibáztam:

Elhitettem magammal, hogy „szent tehenek” csapatból való kihagyásával (edzéshiány=fizikai képességbeli hiányok) edző maradhatok a ZVFC-nél. Pedagógiai hibákat vétettem a játékosaimnál, melyeket másképpen kellett volna kezelnem. Elhittem, hogyha az első fordulókban nem leszünk eredményesek, akkor továbbra is lesz a vezetők részéről bizalom felém. Elhittem, hogy amiben én hiszek, az tud majd azonosulni a Zalaszentgróti vezetőkkel, szurkolókkal, s a játékosaim mindegyikével. Belátom tévedtem, viszont nem látok más menekülési utat. Miért mondom? A fiataloknak teret kell adni, mert a „pénzezés” nem jó felé viszi el a sportágat a megyei bajnokságban sem. Tulajdonképpen az erősorrend az anyagi lehetőségekkel vannak egyenes arányosságban, mely ellen csak a fiatalok szakszerű képzésével, versenyeztetésével, s edzésmunkával lehet felvenni a versenyt. Sajnos, az a nyomás ami rám nehezedett, ezeket a felsorolt hiteket nem tették lehetővé.      

Játékosaim:

Tisztelettel tartozom nekik, hiszen aki akarta az elveimet támogatni (19-ből: 14-15 fő), mindent megtett a legjobb tudása szerint, hogy közösen dolgozzunk céljainkért. Komoly fizikai munkájuk mellett végeztek magas szintű edzésmunkát a téli felkészülés alatt. Hittek abban a munkában amit végeztünk. NAGYBETŰSEN köszönöm nekik, a velük töltött időt a közösen elért eredményeinket.

Mi történt a Tormafölde elleni utolsó 25’-ben:

A mérkőzéshez tudni kell, hogy velem előre nem közölt, de kiszivárgott hírek alapján a vezetők a mérkőzés végén közölték volna, hogy köszönik a munkám. Így egy olyan negatívan morális állapotba vívtam a mérkőzést, amelyben nem birtokoltam megfelelő szakmaisággal ill. pedagógiával önmagam. Rossz döntést hoztam, amikor hármat cseréltem. Egyik kényszerű volt, sérülés miatt, a másik kettő pedig érzelmi okokra vezethető. A cserékkel áthúztam hitemet, s a vesztem a szívem lett.  

Érzelmi elemzés:

Kettős érzések kavarognak bennem az elmúlt két alapján. Hiányzik a csapat, hiányérzetem van az elkezdett munkám felől, mert nem teljesedett be. Hiányoznak azok a barátok, akikkel közös hullámhosszon voltam. Hiányzik a kritikus ember is, hiszen a labdarúgó edzői szakma velejárója a negatív vélemény is. Egyik szemem nevet, mert valamit letettem az asztalra, s örömet szereztem nagyon sok embernek Zalaszentgróton a bajnoki cím megszerzésével. A másik szemem meg sír, melyekben megvalósulnak a fent felsorolt hiányérzeteim. Belátom én nem férek bele abba a képkeretbe, ami elvárás a ZVFC. szurkolóitól, vezetőitől, és egy- két játékos részéről. Összességében nincs bennem „tüske” a menesztésemmel kapcsolatban, örülök annak, hogy a ZVFC. edzője lehettem az elmúlt 18 hónapban, s vitrinemben egy kiemelt helyt fogok majd szorítani a bajnokcsapat fényképének, az aranyéremnek. Továbbra is figyelem a csapat szereplését, akár a színvonalasan működtetett honlapon, vagy személyesen egyaránt. Kívánom mindenkinek akik a ZVFC. sikereiért szurkolnak, dolgoznak, támogatóknak, vagy játszanak, hogy szebb jövő jöjjön nekik.